Amikor a blogot elindítottam az alábbi posztot tettem első bejegyzésnek:
A jövő héten 30 éves leszek. Pár évvel ezelőtt rettegtem ettől a naptól, most valami csoda folytán mégsem pánikolok, sőt, még örülök is neki. A 30. szülinapomon ugyanis éppen 12 hetes terhes leszek, van egy remekbeszabott 7 éves fiam és végre olyan ember mellett fekszem le esténéként, aki mellett érdemes megöregedni.
Azt mondják, a nők 7 évente változnak: én ebben mélységesen hiszek is, bár életem 5. ciklusa igazából most éri el a tetőpontját. Most érzem azt a lelki békét, amire mindig is vágytam, az összhangot magamban és kezdem érteni a körülöttem lévő világ apró jeleit.
Mindez természetesen nem jelenti, hogy egy 7 éves gyerek, egy kutya és vőlegény mellett úgy teljenek a napjaim, mint az 50-es évekbeli amerikai filmekben lévő álomfeleségeké, nem rohangálok este frissen sült pulykával a csillogó lakásban, hanem akárcsak sok sorstársam rohangálok a munkahely, az iskola, a kutyaséta, a bevásárlás, a takarítás, mosás, főzés és vasalás mókuskerekében és mindemelett próbálok relatíve jó anya és társ lenni. Vagyis az életem sokkal inkább hasonlít a Gilmore lányokéhoz, mintsem a mintafeleségekéhez, leszámítva, hogy már nem iszom napi 4-5 csésze kávét, de attól pörög az még rendesen.
A blog elsősorban hasonsorsú mamáknak, barátnőknek, feleségeknek készült, és nem utolsó sorban reménybéli leányomnak, aki jelenleg vagy 3 centi "nagy" és valószínűleg 8 hete van a pocakomban.
Akkor hát induljunk neki, készülnek a további bejegyzések, addig is
csók, anyu
Azóta eltelt egy év, megszületett a baba, aki fiú lett, ma már 6 hónapos, csodálatos, mászik és nemsokára egyedül is felül én pedig valahogy megfeledkeztem a blogról, igazából az időhiány miatt. Most azonban úgy döntöttem, itt az ideje, hogy megtöltsem recepttel, könyv-élménnyel, gondolatokkal, talán tanácsokkal, hátha valakinek jól jön.
