Azt hiszem valójában engem is csak elkapott a hype, bizonyára az is közrejátszott, hogy szeretem Julia Robertset, na meg egy remek booklineos akció is összejött, úgyhogy beszereztem az említett könyvet. Az első 100 oldal szinte első olvasásra lecsúszott, faltam az oldalakat, vártam a csodát. Ez ugye már csak azért is nagy dolog számomra, mert egy 5 hónapos gyerek mellett nem olyan könnyű időt szakítani az olvasásra. Mint mondtam, ez eleje könnyen ment, de valahogy nem értettem, miért van tőle mindenki annyira oda.
Nekem elmaradt a nagy varázs, azt hittem, ha már Ízek, akkor majd én is érzem a számban a római pasták és pizzák meg egy kis lemoncello ízét és illatát, de nem. Ehelyett volt egy sótlan bevezető és egy igencsak felületesre sikeredett olasz rész. Le is tettem a könyvet pár napra, mert az indiai részre különösen kíváncsi voltam, nem akartam elutasítással kezdeni. Jól tettem, mert ez a része a könyvnek valóban tetszett.
Valószínűleg ez volt a hölgyre a legnagyobb hatással, hisz Elizabeth Gilbert a saját életéből merített állítólag, mert ezt a részt nagyon összeszedetten, mélyen jeleníti meg, ahol valóban át tudjuk érezni az ashram légkörét, és köszönhetően a csipetnyi humornak, mégis megmarad légiesen üdítőnek, akár egy óra meditáció.
A Balin történtek is addig voltak számomra érdekesek, amíg meg nem jelent ez a Felipe fickó, aki számomra ellenszenves, a végén ráadásul számomra a katarzis is elmaradt, így egy kicsit olyan érzésem volt mint az elején. Pedig ott az a remek rész Wayannal, ami még meg is ríkatott, de összességében csak 6 pontot adnék a könyvnek. Valószínűleg nem ajánlanám senkinek, ha gyorsan kéne mondani egy könyvet, számomra Bridget Jones legyőzhetetlen.
