Csók, Anyu

Valamikor régen a dédim, aki remek szakács volt és nyilván minden gasztro-szerető génemet tőle örököltem, foszlós kalácsot szokott sütni. Nem csak húsvétkor, hanem amikor kedve tartotta, öregen is lassacskán, ölében a vájlinggal dagasztotta a tésztát, szinte az utolsó napjáig. Sajnos arra nem volt idő, hogy a receptet elkérjem tőle, de a mai mű szinte már megközelítette a dédi-féle kalácsot.

a receptet a csodálatos Nigella Lawson könyvéből emelem ki, bár egy-két apró módosítás volt rajta
220 g rozsliszt /nekem fehér volt, ezzel is finom/
300 g simaliszt
7 gramm, azaz 1 zacskó élesztő /én fél kocka élesztőt kevertem el fél deci vízben egy kis cukorral, azt futtattam meg úgy 10 percig a radiátoron/
3 dcl víz /ha friss élesztővel dolgozunk, ebből kell leszámolni/
1 teáskanál só
1 evőkanál barna nádcukor /tipikus finn hozzávaló :P/
4 evőkanál olvasztott vaj /nálam 1 evőkanál olvasztott vaj, a többi olíva olaj/

A nagy ünneplés oka legjobb barátném hazajövetele, aki egyébként Anglia egyik legszebb részén lakik, és nemsokára férjhez megy, most a vőlegénnyel voltak nálunk, ami mindenképpen valami finomat kívánt. Reggel elmentem csibecombért és ott láttam meg ezt a gyönyörű tyúkot, szerelem volt első látásra, úgyhogy el is hoztam. Még csak fél órája főtt, de olyan illata volt, hogy a kutya máris be volt állva.

Megmondom őszintén én nagyon szeretem a salátát. Ha egész évben 150 forint körül lenne a fejes saláta, nekem más savanyúság nem is kéne. De nem csak a saláta nevű zöldséget, de a saláta nevű ételt is nagyon szeretem. Az okosok szerint a saláta több étel összekeverve valamilyen öntettel, legtöbbször hidegen tálalva. Valami jót tehettem előző életemben, mert a párom is szereti, és nem gondolja, hogy ez csak valami nyúlkaja. Persze a mi salátáinkat nem is úgy kell elképzelni hogy 2 salátalevél 3 káposztával. Aki még óckodik a gondolatától is, lehet az alábbit kéne megpróbálnia, és megváltozna a véleménye, merthogy a tegnapi menü:

A napocska leves a színéről kapta nevét, mivel a nagyfiúnak nem akartam elárulni, hogy sárgaborsó is van benne, amit nem szeret.
Egy bögre sárgaborsót egy nagy répával, egy krumplival és két kövér gerezd fokhagymával felteszünk főni. Fél óra után hozzádobtam egy babérlevelet is, ez mehet az elején is, csak nálunk rajtam kívül nem szereti senki, így meg épp, hogy csak ízt ad neki. Kb. egy óra főzés után kivesszük a babérlevelet a többit pedig összeturmixoljuk. A keletkezett levesnek épp olyan színe van, mint a nyugvó napocskának, innen a név. Sózzuk és borsozzuk, hagyjuk picit állni. Pirított zsemlekockával tálaljuk.

Azt hiszem valójában engem is csak elkapott a hype, bizonyára az is közrejátszott, hogy szeretem Julia Robertset, na meg egy remek booklineos akció is összejött, úgyhogy beszereztem az említett könyvet. Az első 100 oldal szinte első olvasásra lecsúszott, faltam az oldalakat, vártam a csodát. Ez ugye már csak azért is nagy dolog számomra, mert egy 5 hónapos gyerek mellett nem olyan könnyű időt szakítani az olvasásra. Mint mondtam, ez eleje könnyen ment, de valahogy nem értettem, miért van tőle mindenki annyira oda.

Had kezdjem a mai posztot egy régi, de nagyon jópofa Hofi viccel.
Nénike bemegy a henteshez (abban az átkos, régi, Milka nélküli, de még normális virslit kapható  világban) a henteshez.
- Kérek egy kiló farhátat.
- Nincs!
- Akkor egy kiló tarját
- Nincs!
- akkor egy kis oldalast
- Nincs!
- hát akkor egy fél kiló zuzát
- Nincs!
Raktárból kikiált a boltvezető: Béla! Ki az aki így válogat...

Jugoszláv kalács:
400ml tej, 1 élesztő (40g), 3 evőkanál kristálycukor, 500-600g rétesliszt, 2 kiskanál só, 100ml olaj,
Krém: 3/4 Rama, 2 tojássárgája, 2 kiskanál só

A tejet megmelegítjük, betesszük egy edénybe. Elkeverjük benne a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt (10-15 perc).

A liszthez hozzáadjuk a sót, az olajat, az élesztős tejet és lágy tésztát dagasztunk. Letakarjuk és hagyjuk megkelni.

Krém készítése: a langyos margarint elkeverjük a tojássárgával és a sóval, hozzáadunk 1-2 kocka krémsajtot, zúzott fokhagymát vagy reszelt sajtot.  (ki mit szeret)

Matyi fiam szénanáthás, így életünk az állandó orrspray, zsepi, kicsit jobban vagyunk, megint folyik az orrunk körforgásban telik. Pár napja enyhült a nagy tél, ami természetesen meghozta a bacik, vírusok, kisördögök áradatát, így két hete megint fújunk, sprayzünk, csöppentünk, ellenkezünk.

Amikor a blogot elindítottam az alábbi posztot tettem első bejegyzésnek:

A jövő héten 30 éves leszek. Pár évvel ezelőtt rettegtem ettől a naptól, most valami csoda folytán mégsem pánikolok, sőt, még örülök is neki. A 30. szülinapomon ugyanis éppen 12 hetes terhes leszek, van egy remekbeszabott 7 éves fiam és végre olyan ember mellett fekszem le esténéként, aki mellett érdemes megöregedni.

Azt mondják, a nők 7 évente változnak: én ebben mélységesen hiszek is, bár életem 5. ciklusa igazából most éri el a tetőpontját. Most érzem azt a lelki békét, amire mindig is vágytam, az összhangot magamban és kezdem érteni a körülöttem lévő világ apró jeleit.