Valamikor régen a dédim, aki remek szakács volt és nyilván minden gasztro-szerető génemet tőle örököltem, foszlós kalácsot szokott sütni. Nem csak húsvétkor, hanem amikor kedve tartotta, öregen is lassacskán, ölében a vájlinggal dagasztotta a tésztát, szinte az utolsó napjáig. Sajnos arra nem volt idő, hogy a receptet elkérjem tőle, de a mai mű szinte már megközelítette a dédi-féle kalácsot.
Történt ugyanis, hogy reggel kenyeret sütöttem és arra jutottam, ha már úgyis megy a sütő, megpróbálok kalácsot sütni. Eddig ugyanis a dagasztott tészták sokaságából pont a fonott kalács maradt ki. Igazából a recept kugflóf lenne, de kalácsnak is nagyszerű, főleg, hogy nincs ilyen formám. Van viszont egy tündéri pici tortaforma, gondoltam majd abba belekanyarintom, jó lesz az úgy is. Jó is lett, már az illata is fantasztikus volt, látványra pedig először sikerült igazán szépet alkotni, az én sütijeim ugyanis inkább ilyen chocitosan rondák és finomak.
Íme a recept:
- 2,8 dcl tej
- fél élesztő
- 1 tojás sárgája
- 60 g cukor
- 1 vaníliáscukor
- 60 g olvasztott vaj
- fél kiló liszt
- csipet só
- 4-5 evőkanál kakaó
A langyos tejet a cukrokkal összekeverjük majd belemorzsoljuk az élesztőt és hagyjuk felfutni. Az olvasztott vajat a tojás sárgájával kikeverjük. A lisztet mély tálba szitáljuk, csipet sóval elkeverjük, majd beletesszük az élesztős tejet és a vajas tojást. Megdagasztjuk, majd 2 részreosztjuk. Az egyikhez 4-5 evőkanál kakaóport keverünk, jól átdagasztjuk és külön-külön tálban, meleg helyen háromnegyed órát kelesztjük. Ezután núdlit sodrunk belőlük és összecsavarva tálba vagy tepsire tesszük. Hagyjuk kelni egy újabb órát, megkenjünk a tetejüket a tojás fehérjével és kb 30 perc alatt, 180 fokon szépre sütjük.
Az eredmény magáért beszél, nagyon finom, bizonyára nem utoljára sütöttem :)
