Matyi fiam szénanáthás, így életünk az állandó orrspray, zsepi, kicsit jobban vagyunk, megint folyik az orrunk körforgásban telik. Pár napja enyhült a nagy tél, ami természetesen meghozta a bacik, vírusok, kisördögök áradatát, így két hete megint fújunk, sprayzünk, csöppentünk, ellenkezünk.
Ha nem lenne elég, egy hete a kutya is elkezdett szuszogni, azt hittem a csibeleves segít majd rajta, hát tévedtem. Pénteken elvittük az állatorvoshoz, aki közölte, semmi baj, majd elmúlik. Tegnap már nála is elővettük a búgó kígyós orrszívót (a búgó kígyó elnevezés még Charlie kutyám idejéből való, aki elég nehezen viselte a porrszívó létét és ennek rövidke élete alatt folyamatosan hangot is adott) és kiszippantottuk szegény kutyus orrmányát. Megelégedéssel és abban a hitben, hogy milyen jó lesz most már, elmentünk babaruhákban gyönyörködni és bébicucc-piacot felmérni (következő cikk).
Mikor este hazajöttünk már nem csak a gyerek és a kutya volt "kutyául", hanem párom és jómagam is. Míg ő öntötte magába a neocitran féle épp más nevű, de ugyanolyan hatékonyságú forró italt, nekem maradt a tea, a 2 óránkénti C-vitamin na meg a szopogatós tabletta. Reggelre bedagadt a mandulám, így elővettem jó anyám tanácsát és lágy tojás-pirítós-forró tea került a reggeliző asztalra. Bizonyára van valami tudományos magyarázata, hogy ez miért jó a torokfájós-náthás nyavalyára, én nem tudom, csak azt, hogy anyukám mindig ezzel etetett, ha betegek voltunk no meg persze húslevessel, paradicsomlevessel és mindegy milyen levessel. Fel is tettem én is egy adag bablevest, hogy azért tartson is valami a pocakban, meg elzavartam a férfit narancsért meg citromért, aztán most már csak a reménykedés maradt, hogy mire újraolvasom a Harry Potter sorozatot, minden rendben is lesz, és az egész család meggyógyul még Húsvét előtt.
Addig is,
csók, anyu
