Csók, Anyu

a receptet a csodálatos Nigella Lawson könyvéből emelem ki, bár egy-két apró módosítás volt rajta
220 g rozsliszt /nekem fehér volt, ezzel is finom/
300 g simaliszt
7 gramm, azaz 1 zacskó élesztő /én fél kocka élesztőt kevertem el fél deci vízben egy kis cukorral, azt futtattam meg úgy 10 percig a radiátoron/
3 dcl víz /ha friss élesztővel dolgozunk, ebből kell leszámolni/
1 teáskanál só
1 evőkanál barna nádcukor /tipikus finn hozzávaló :P/
4 evőkanál olvasztott vaj /nálam 1 evőkanál olvasztott vaj, a többi olíva olaj/

Ha zacskós élesztővel dolgozunk, azt hozzáadjuk az átszitált liszthez /Nigella nem írta a szitálást, de szerintem könnyebb lesz tőle a tészta/, majd a sót, cukrot, vizet és 1 evőkanál olvasztott vajat. Megdagasztjuk, cipót formálunk belőle és megkenjünk a maradék vajjal, vagy pár csepp olívaolajjal. Hagyjuk 1 órán át kelni meleg helyen, vagy egy éjszakát hűvös helyen. Kipufoljuk belőle a levegőt, átgyúrjuk, majd végleges alakjára formáljuk. Letakarjuk és 30 percig hagyjuk pihenni. Közben a sütőt 190 fokra előmelegítjük - gázsütőnél 5-ös fokozat - betesszük a kenyeret és kb 45 perc alatt készre sütjük. Megkopogtatjuk az alját, ha kong, jó.

Kezdőknek is ajánlom, mert egy 5-10 perces kézi dagasztás is elég neki. Sötét rozsliszttel lehet igazán finnes, így szép fehér maradt, de házi kacsazsírral majdnem az este áldozata lett. Tessék nyugodtan kipróbálni, a kenyérillat valami fantasztikus a lakásban, és maga az élmény, hogy sikerült kenyeret, egy ilyen elementáris, manapság mégis alulbecsült ételt megsütni, na az leírhatatlan.